Sokat gondolkodtam, hogy folytassam-e a témát, mert nem lehet egyszerűen csak a vallásra kenni a dolgot, mint ahogyan azt előző írásomban tettem. Úgy érezem kötelességem tovább folytatni a problémakör bemutatását.

Mi a helyzet akkor, ha valaki "normális" családból származik? (Hogy kinek mi a normális, azt most hagyjuk. Jelen esetben nekem a normális csak annyit jelent, hogy az adott család valóban jól funkcionált, és nem vetették alá magukat a bigott vallásosságnak. Tehát az érzelmi és értelmi intelligencia nagyobb valószínűséggel a helyén van.)

A buzikat sokan azért is utálják, mert visszataszítottságot váltanak ki. Elütnek attól a normától, amit a többség a férfiassághoz rendel. Persze ezzel most nem mondtam újat, de fontos tudni, hogy sokan nem ezért utálják őket, hanem azért, mert mások ezt mondják nekik (ők az előző bejegyzésben bemutatott követők, akik főleg a vallásos rétegből kerülnek ki). A nem vallásos emberek ( ők az ún. útmutatók, trend teremtők) többsége azért nem elfogadó, mert undorodik a dologtól. "Mi az, hogy egy férfiember a másik férfi faszával játszik? Undorító!" De mégis miért? Ha egy nő játszik a faszoddal, az nem az? "Nem, mert neki ez a dolga." Ja, értem...

(Miért alakult ki az a téveszme az idők során, hogy csak akkor férfi valaki, ha egy nő áll az oldalán? Vagy, hogy az igazi férfi akkor tökéletes, ha teljesíti a rákényszerített nemzési kvótát? Nem igazán értem. Legyen akkor férfi valaki, ha erejéhez mérten megfelelően hozzájárul a közösség fejlődéséhez. De ugyan ez áll a nőkre is. Attól, hogy nincs családod, nem vagy igazán a nemedhez tartozó? Itt azt hiszem megint visszakanyarodnék a vallásossághoz, úgy hogy inkább menjünk tovább.)

Sok köcsöggyűlölő abba a hibába esik, hogy a buzi sztereotípiát gyűlöli. Csak éppen azt kellene felfognia mindenkinek, hogy a melegek nem csak azok, akik a Pride-on felvonulva hirdetik másságukat. Az a kirakat. Annak célja az indulatok felkorbácsolása, és az el nem fogadás megsemmisítése. Ami valljuk be, nagy hiba. Egy átlagos meleg ember ugyanis nem fog neked az utcán topless, miniszoknyában és tűsarkúban rohangálni. Maximum arra van igénye, hogy nyugodtan sétáljon az utcán a barátjával kézenfogva, néha esetleg egy puszi, vagy csók. Tudom ez is kiakasztja a jó népet. De miért? "Mert a gyerek ezt látja, és mit mondjak neki? Még a végén ő is ki akarja próbálni." Az ilyen válaszoktól sokkot kapok. Ha a gyereked egy ffi-nő párost lát az utcán csókolózni, az rendben van? Mondd neki ugyanazt, amit egy "átlagos" párnál, segítek: "Tudod kislányom/kisfiam azért csókolóznak, mert szeretik egymást."

Különben meg - ha elfogadnánk egymást - egy idő után már nem tűnne fel senkinek, mert beköltözne  a mindennapokba és elfogadottá válna az azonos neműek közötti szerelem. Senki nem halna bele, mert egyszerűen nincs mibe. Egyszerű érzelemkifejezésről van szó, nem népirtásról. (A nagy idióták erre a kijelentésemre biztosan ugranak, ezért a népirtással kapcsolatos kérdéskört egy másik bejegyzésben járom majd körbe, "Dad, I'm gay." címmel.)

Vagy attól fél a kedves buzizó, hogy a meleg pároknál esetleg az egyik fél túlságosan kirívóan öltözködne? Jobban mondva, saját neméhez nem illő kinézetet öltene magára? Lehet, de azért ne kezdjünk el rémképeket vizionálni azonnal. Egy meleg férfi legjobb esetben úgy fog kinézni az utcán, ahogy egy magát metro-szexuálisnak valló sznob idióta.

Ááá, de tudjátok mit? Megint kezdek a vallás felé közelíteni. Ugyanis, ha régebben nem kezdték volna el az emberekbe sulykolni az intoleranciát, akkor valószínűleg sokkal elfogadóbbak lennénk egymással szemben. De ez csak egy elmélet. Tudom, hogy nem itt fogom megváltani a világot, ezekkel az írásokkal, szóval inkább legyen annyi elég, hogy még eljön a kölcsönös elfogadás kora, és nem is kell rá olyan sokat várni...