Gondolom sokakkal előfordult már, hogy az utcán mászkálva random emberkékre azt hitte, hogy az egyik ismerőse. Aztán, egy bizonyos másik látószögből meg már nem is hasonlított annyira az idegen, az adott haverra. Ritkábban ugyan, de előfordul olyan is, hogy valaki szembetalálkozik saját magával az utcán. Ha nem is szakasztott ugyanúgy néz ki a két személy, azért a nagy hasonlóság még is letagadhatatlan.

Na, de mi van, ha valaki a neten botlik saját magába? Velem megtörtént. A Twitter szolgáltatja azt a felületet, ahol a 90%-os hasonmásommal összetalálkoztam. Nem is tudom már hogyan akadtam rá, de az idegen twittjei szakasztott ugyanolyanok voltak, mint amiket én írnék, ha lenne kedvem twittelni. Aztán egyre jobban kibontakozott előttem egy másik ember jelleme, amihez időközben már arckép is társult, hála a sokszor frissített profilképeinek. (Én kezdettől fogva egy képet használok, amin természetesen nem vagyok látható ;)

Ha jól emlékszem, már az első perctől kezdve tudtam, hogy hozzám közel lakik. 15-20 km-ről sem beszélünk, még sem volt bennem vágy arra, hogy találkozzam vele. Ugyanis, ahogy jobban megismertem, rájöttem, hogy tényleg szakasztott ugyanolyan személyiség, mint amilyen én vagyok. Ebből kiindulva pedig tudtam, ha bárhol-bármikor találkoznék vele, azt ő nem úgy reagálna le, ahogy én azt elképzelem. Majd ezzel ki is szedtem a követtek listájából. Gondoltam meghagyom az univerzumnak a lehetőséget, hogy ha sorsszerűen találkoznunk kell, akkor majd a fentiek elintézik.

Eltelt újabb néhány hónap, és motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy mi lehet a hasonmásommal. Gondoltam ránézek twitteren, hogy mi van vele. Hát, nem derült ki sok minden, a fiókja ugyanis védett lett. Mindegy, gondoltam megpróbálom bekövetni, ha akarja akkor engedi, ha nem, hát nem. Pár órával később már engedte is. Hirtelen furcsa twittek jelentek meg előttem. Olyanok, amikből arra következtettem, hogy sikerült munkát találnia, és erős volt a gyanúm, hogy pont olyat és ott, ahol, amilyet én is szerettem volna. Két hónapot visszaásva, a twittekből kiderült, hogy tényleg olyan munkája lett, és annál a cégnél, amit én is kiszemeltem már magamnak, csak a tanulmányaim befejezése még ezt a lépést megakadályozta.

Kurva ideges lettem. Hirtelen arra gondoltam, hogy itt van egy ember, aki baromira hasonlít rám - nem csak külsőleg, de személyiségi szinten is -, és éli az életemet. Majdnem megint leiratkoztam róla, hogy végleg elfelejtsem, de mégsem tettem. Kíváncsian várom azt a fordulatot, ami majd összehoz bennünket, és akkor majd személyesen küldöm el az anyjába, persze csak poénból. Remélem, majd ő is vevő lesz rá. :)

* További érdekesség, hogy szerintem ő is meleg. Twittjeiből árad a leplezés szaga. A külvilágnak csajokról beszél, de valószínűleg a valóságban lányok helyett fiúkkal kavar. Ha egy kicsit is igaz az, amit érzek vele kapcsolatban, akkor szerintem rá fog találni erre az írásra. És nagyon remélem, hogy lesz benne annyi bátorság, hogy írjon nekem. Veszíteni ugyanis nem veszíthet semmit!