Persze csak vicceltem. De miért is ne lehetne, ha egyszer a szülőknek a gyermekük jóléte a legfontosabb? Ezerszer végigrágott téma következik, már megint.
Egy rövid történet kezdetnek. Néhány hónappal ezelőtt, egyik ismerősöm újságolta nekem a hírt, hogy kiderült valami emberke fiáról, hogy meleg. (Az ismerősöm már ötvenéves, van családja és tudja, hogy meleg vagyok.) Izgatottan mesélte, hogy a férfi most milyen szarul érezheti magát, hogy a fiáról kiderült, hogy meleg. Kérdeztem, hogy miért? Aztán érkezett is a válasz, hogy az apuka régebben a "falu bikája" volt, és senki nem gondolta volna, hogy meleg fiúval áldja meg a sors.
Az ilyen szintű gyökereket nagyon utálom. Nem az ismerősömet, ő helyén tudja kezelni a dolgot, hanem azokat, akik a "falu bikája" dologgal jönnek! Tudjátok mit? Az ilyen szülő igen is megérdemli, hogy egy kicsit másképp kezdje el látni a világot! Miért lenne a fiának kötelessége a csajok után kajtatnia? Csak mert a fater is nagy nőcsábász volt? És mi van, ha a fiú ugyanolyan Casanova, csak éppen a fiúk társaságában? Örülni kell ennek is :)
Tudom, egy szülőnek nehéz lehet feldolgoznia, hogy a gyermeke meleg. Nem csak a környezetének reakcióitól kell majd tartania, hanem szembe kell néznie azzal is, hogy esetleg nem lesz unokája. Nehéz lehet, de nem lehetetlen megbirkózni a dologgal. Egyszerűen csak legyen büszke minden szülő arra, akit felneveltek!
Eszembe jutott, hogy velem mi a helyzet ezen a téren. Én még nem mondtam el a szüleimnek, és a tesómnak sem. Egész egyszerűen még én nem vagyok rá felkészülve. Ha majd eljön az ideje, akkor természetesen elmondom nekik, de az nem most lesz. Valahogy nem hiányzik a nyavalygás, meg a győzködés, hogy de minden rendben lesz. Plusz, valószínűleg nem is tudnák magukban tartani, és a környéken mindenki rólam beszélne. Nekem az meg kurvára nem hiányzik, hogy az IQ betyár csőcselék felettem ítélkezzen, a maga kis hülye világnézetével.
