Ókori rómaiak, görögök. Mindig mindenki ezzel jön. Ha régebben el tudták fogadni a bi/meleg életstílust, akkor manapság miért nem? Mert jött az egyház, baszd meg. Valószínűleg vallásos beállítottságú emberek a halálba fognak a lentiekért kívánni, de akkor is leírom.

A vallás (több évszázad óta létező formájában) egy nagy határ szar. Az emberek befolyásolására létrehozott szervezet(ek). Itt most elsősorban a keresztény világra gondolok, de szabadon bővíthető további vallásokkal. Jó magam hiszek spirituális, természetfeletti dolgokban, éppen ezért nem szeretek lehülyézni valakit világnézete miatt, viszont a mély vallásosság az, amit nem tudok tolerálni.

Hogy a faszba lehet valaki agyilag annyira zokni, hogy önszántából aláveti magát egy olyan vallás kötöttségeinek, ami arra épül, hogy ne gondolkozz; hidd el, hogy ha valaki azt mondja, hogy ez így volt, akkor az úgy is volt. Miért akarná Isten azt, hogy ne kutakodjunk a minket körülvevő világban? Ha igazán büszke ránk, teremtményeire, akkor tanításai is arról kellene, hogy szóljanak, hogy kutass, fedezz fel, gondolkodj!

Ezzel szemben, az egyház mindig is a kutatás és fejlődés útjában állt. Inkvizíció meg van?! Égessünk el olyanokat, akik kicsit is másképp közelítik meg a mindennapi dolgokat. Terjesszük az igét, hogy aki nem hisz az általunk létrehozott normákban, azt biztosan az ördög kerítette hatalmába. És itt jön a melegség. Szeretet uralkodjon család- és felebaráti körökben, ugyanakkor nem mindegy, hogy kik között milyen formában és mennyiségben. (Mondja ezt az elfogadott norma.) Miért lenne normális az, hogy csak két különböző nemű ember szeretheti egymást úgy, hogy azt szexuális mélységekben is megélik? Ki az a retardált, aki ezt kitalálta? Hát az, akinek az volt az érdeke, hogy az ember szaporodjon és kötöttségben éljen.

Hány olyan család volt és van, akik csak azért szenvedték le az életüket egymás mellett, mert az egyház és a normák úgy kívánták? Rengeteg. (Ha valóban felvilágosult és civilizált emberiség lennénk, akkor a kölcsönös tisztelet és segítőkész magatartás jellemezne minket.) Azok, akik ezekből az összezártságtól szenvedő, primitívebb alapokon nyugvó családokból szabadultak, biztosan hirdetni fogják butaságukat és az intoleranciájukat a világ felé. Mert ez van, ezt szereti a többség és kész! Nem gondolkodom, mert nem kell. Más már megmondta, hogy mi helyes és én aszerint fogok élni. Mert - bár nap, mint nap vétkezem (verem embertársaimat, lopok, csalok, hazudok) - fontos, hogy a normálisnak kikiáltott látszatvalóságomban éljek, ahol nincs helye toleranciának és értelemnek.

Tehát, véleményem szerint elsősorban azokból a családokból kikerülők utálják a másságot (a normálistól való bárminemű eltérést), akik nem kaptak értelmi és érzelmi nevelést. A hamis, normálisnak álcázott elvek nevelték őket arra, hogy csakis egysíkúan fogadják el a világot.

*Ha arra gondolsz, kedves olvasó, hogy ennyire azért ne sarkítsuk már le a témát, akkor egyet kell, hogy értsek veled. A fenti írás nem tükrözi a teljes véleményemet, az ennél sokkal árnyaltabb. Utólag úgy gondoltam, hogy a bejegyzés élesítése előtt megírom a második részt is. Abban már tovább jutottam a vallásosság ekézésénél, de többre nem mentem a boncolgatott dologgal. Katartikus végkifejletet ne várj! Nem lesz...