Ó jaj nekem. Köszönöm a hivatkozást, dagad tőle a májam rendesen. Megtisztelő.

Én leszek most az idegesítő ember :)
Én egy olyan helyen nőttem fel (14 éves koromig), ahol nagymértékű alkalmazkodás volt a jellemző. Például amikor bementünk a városba, nem nyomtuk meg a zebránál a gombot, ha buszt láttunk közeledni, mert mégse miattunk álljon meg 40 ember. Igazi kihívás volt Budapest, mert sokáig nem értettem meg a logikáját, igazából most sem értek sok mindent. Azt sem zárom ki, hogy velem van a baj, amit megerősít az is, hogy hiszek az igazamban :)

Tehát akár homo, akár hetero az ember, szerintem az utcán illetlenség csókolózni. A kézfogás még elmegy, de a csók már szerintem sok. Néha felszállok a villamosra és nagyon zavar a sok cuppogás, mobilozás, hangos beszéd. Nekem ezek mind egy kategóriát képviselnek. Persze ettől még nem rontok neki senkinek, de időnként nagyon nehéz megállni. Úgyhogy csók, mobilozás, hangos beszéd, utcai ivászat nekem egyre megy. A kérdést onnan közelítem meg, hogy nem illik a magánügyeimmel mást úgy terhelni, hogy attól ne tudjon elzárkózni.

Egyetlen dolog ami megcáfol, a kutyák. Ők az utcán sokszor látom, hogy a szemünk ellenére nyíltan és gátlástanul udvarolnak és akár közösülnének is, ha az ember engedné. Nem baj, akkor is hiszek az igazamban.

@csillaberk: Tudom, engem is rohadtul idegesítenek a cuppogó párocskák, de mondjuk egy csók még belefér. :)

Amúgy meg ez is nevelés és természet kérdése. Valószínűleg én sem nyalnám falnám a pasimat, ha elfogadott lenne a homoszexualitás. Tényleg van egy határ, amit illik betartani.

A kutyás párhuzam meg egyszerűen durva! ;)